A Hargita megyei napok rendezvényei megpezsdítették a város és a megye életét. Kiemelkedő volt az első pünkösdi könyvnapok megrendezése és az íróvendégek tömeges jelenléte. Az idei Hargita Megyéért díjat Berszán Lajos címzetes kanonok kapta, aki az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium alapítója és egyben igazgatója. Számos életműdíjat is kiosztottak, a kitüntetettek közt van dr. Asztalos László ny. gyergyóremetei főorvos, Barabás Vilmos ny. székelykeresztúri tanár, Ilyésné Miklós Magdolna volt olimpiai kézilabdázó, Nagy P. Zoltán fotóművész és Pop Valeria tanárnő. Jelentős volt a megyenapok alatt a május 13-án lezajlott Székelyföld – jövőkép Európa küszöbén témájú konferencia. Neves kutatók és szakemberek vázolták azokat a szempontokat, melyek a Székelyföld önállósodásában világos szerepet játszanak. Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója előadása (Székelyföldi kitörési pontok 2015-2020. Regionális jövőképek) szerint a térségnek „ki kell találnia” önmagát, föl kell vázolnia a jövőmodellt. Dönteni kell abban, milyen függőségekkel kíván megbékélni és együtt élni a régió. /Cseke Gábor: V. Megyenapok Hargita megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./
2005. május 19.
Csíkszeredán május 13-án rendezték meg Székelyföld – jövőképünk Európa küszöbén című konferenciát. Cseke Gábor szerint a rendezvény választ adott arra a közvélekedésre, hogy Székelyföldnek még az ország EU-csatlakozása előtt meg kell adni az autonómiát, a cikkíró hozzátette, hogy mihez kezd majd vele az itt élő pár százezer ember, az majd a jövő zenéje. Az autonómiához a térségnek „ki kell találnia” önmagát, föl kell vázolnia azt a jövőmodellt”, szögezte le előadásában Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója. Amíg erre nincs programszerű, működőképes válasz, addig a Székelyföld önálló politizálása, autonómia-törekvése merő illúzió és demagógia. A Székelyföld 2000 munkacsoport általa kezdeményezett három Székelyföld konferencia (2000, 2001, 2002) anyagai, a Sapientia – EMTE szakembereinek bekapcsolása olyan alapot jelentenek, amire építeni lehet. Gagyi József A krízis éve 1949 (Múltunk Könyvek, Pro-Print, Csíkszereda, 2004) című könyvében azokat a nyomokat kereste, hogy Székelyföld, az erdélyi magyarság tömbben élő csoportja miként veszítette el önrendelkezésének utolsó foszlányait, a diktatúra kényszerének engedve. A szerzőt másik tanulmányában /Határ, amely összeköt, Regio (Budapest), 2003/3./ a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) létrejöttét követő propaganda, illetve közvélekedést vizsgálta. A MAT létrehozását mindkét oldalon indulatosan félreértették. A magyarok úgy érezték, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek. Cseke szerint a MAT története azt mutatja, hogy erővel a jogrend sohasem oldja meg a kisebbségi önállóság, az önigazgatás kérdését. A 85. évében levő dr. Molnár Jenő professzor Táj és társadalom című szöveggyűjteménye erősíti a székelyföldi helyzetfelismerést. Székelyföld autonómiájához önálló intézményekre és gazdasági önállóságra van szükség. Jelentős még a tatabányai Limes negyedéves tudományos szemle 2004-es két székelyföldi száma a sokszempontú régiómegközelítés miatt. A székelyudvarhelyi Geréb László tanulmánya (A Székelyföld a román gazdasági-statisztikai térben) 1999–2000-es adatok alapján hasonlította a székely régiót az általános romániai helyzethez. A népszaporulat szempontjából a régió nem áll a legrosszabb helyen, a foglalkoztatottság tekintetében szintén nincs rossz helyzetben. A május 13-án tartott konferencián Z. Karvalics László kutató Információs társadalom a Székelyföldön? Című előadásában kifejtette, hogy a hálószerű kommunikáció, a gyors összekapcsoltság szinte minden esetben látványosan javít a demokratizmus minőségén. A tatabányai folyóiratban, a Limesben a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc Rövid helyzetkép a Székelyföld gazdaságáról címmel megállapította, hogy a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozottnak mondható, azonban a közlekedési utak szempontjából periférikus helyzet hátrányosan érinti a vidéket mind a beruházási kedvet, mind a kereskedelmet illetően. Kassay János csíkszeredai geográfus tanulmánya (Városok és településhálózat a mai Székelyföldön) szerint a régió nem homogén, s mind környezeti, mind történelmi-kulturális szempontból több térségre, számos élő tájegységre és kistájra darabolódik. Székelyföld jelenleg közigazgatásilag három részre van szakítva, ugyanakkor feloldódik egy határain jóval túlmutató, hivatalosan megállapított fejlesztési régióban, amely hat erdélyi megyét egyesít (Központ-régió), s amelyben a székelyföldi sajátos érdekek alárendelődnek. Az 50 várost, 335 községet és 1828 falut magában foglaló, 2,6 millió lakost számláló (ennek 64,4 %-a román, 30,7 %-a magyar, 1,3 %-a német és 3,3 %-a cigány az 1992-es adatok alapján), Erdély több mint egyharmadát kitevő régióban a székely vidéknek, főként Brassó és Szeben megyék mellett másodhegedűs szereppel kell beérnie. Székelyföldnek nincs egy klasszikus értelemben vett vonzásközpontja. Marosvásárhely rendelkezik ugyan a regionális központra jellemző funkciókkal, ugyanakkor a legerőteljesebb hatást inkább csak saját megyéjére fejti ki. Székelyföldre irányuló vonzáspászmája megütközik a Brassó által kifejtett befolyással. A székelyföldi autonómiatörekvésekben akkor ígérkezik majd előbbre lépés, amikor különleges régiófejlesztési projektek valósulnak meg. A Limesben olvasható továbbá Bíró Béla politológus tanulmánya (Az autonómia esélyei), példaanyagában idejétmúlt. Bíró szerint az elhíresült Gross-féle jelentés kimondja ugyan, hogy a kisebbségek autonómia-törekvések jogosak, de azt is leszögezi, hogy ez csak a többség egyetértésével érvényesítő. Autonómiáról csak valódi demokratikus viszonyok között lehet szó. /Cseke Gábor: Kitalálni önmagunkat, avagy az autonómia csapdái (1.). = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18., (2.) máj. 19./
2005. július 29.
Július 28-án megalakult a Szülőföld Alap Tanácsa Budapesten. – Mégis létezik a nemzeti konszenzus minimuma a határon túli magyarság kérdésében, a hozzájuk fűződő alkotmányos felelősségben – nyilatkozta Budapesten Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter a Szülőföld Alap Tanácsának megalakulása alkalmával. Somogyi és Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára átadta a megbízó levelet a tanács 15 tagjának, köztük Kiss Elemér korábbi kancelláriaminiszternek, akit a határon túli magyar szervezetek javaslatára Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a tanács elnökévé nevezett ki. Kiss Elemér elmondta, hogy négy konkrét javaslat is elhangzott, a határok menti önkormányzatok együttműködése, az oktatás fejlesztése különösen a közoktatás területén, a szórványban élő magyar gyermekek oktatásának fejlesztése, illetve az, hogy évente bizonyos határon túli magyar szervezeteket preferáljanak, és részesítsenek kiemelt támogatásban. E tekintetben a kárpátaljai és vajdasági szervezeteket említették. Avarkeszi Dezső, letelepedéssel és honosítással foglalkozó kormánymegbízott felidézte, hogy országgyűlési képviselőként az ő javaslatára módosították a vonatkozó törvényt, hogy az 1 milliárd forint kezdeti forrással működő alapot évente legalább 1 milliárd forinttal egészítsék ki. Avarkeszi kiemelte az állampolgársági törvény kivételesen egyhangúlag megszavazott módosítását, amely következtében január 1-jétől 42 hónapról 19–20 hónapra csökkenhet az idő, amely a határon túli magyarok letelepedési engedélye és állampolgársági esküje között eltelik. Augusztus 20-ig várják a további javaslatok benyújtását, a Határon Túli Magyarok Hivatalán (HTMH) keresztül. A tervek szerint a Szülőföld Alap Tanácsának következő ülésére augusztus végén vagy szeptember elején kerül sor. A Szülőföld Alap Tanács tagja Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Dolinszky Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség, Szenn Péter lelkész, a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége, Tomka György, a szlovéniai Mura-vidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, Kulmann Ernő, az Ausztriai Magyar Népcsoport Tanácsa, Vörös Péter, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, Kőszeghy Elemér, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség képviseletében lett. A testületben helyet foglal még Tamás Pál, az MTA Szociológiai Intézet igazgatója, Bodor Pál közíró, Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának megbízott elnöke, illetve Lábody László, az Új Kézfogás Közalapítvány, Annus József, az Apáczai Csere János Közalapítvány, Pomogáts Béla az Illyés Közalapítvány kuratóriumi elnöke, valamint Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola Egészségügyi Intézetének igazgatója. /Megalakult Budapesten a Szülőföld Alap Tanácsa. Augusztus 20-ig várják a javaslatok benyújtását. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
2005. december 5.
Magyarországon sem gyásznapnak, sem örömünnepnek nem tekinthető december 5-e – jelenti ki Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója. „Nem kultikus pillanata ez a magyar történelemnek, hanem egy folyamat része” – fogalmazott. Úgy véli, ma alig több mint tizenöt százalékra tehető azoknak a magyarországi embereknek az aránya, akiknek a határon túli magyarokkal szembeni érdeklődése meghaladja határon túli nemzettársaik fizikai létezésének regisztrálását. Tamás Pál szerint az RMDSZ kormányzási szerepvállalása révén túl kellett lépnie „a törzsi érdekek szféráján”, az ország érdekeit kellett képviselnie. A Gyurcsány-kormány sokak által kompenzációs intézkedéseknek tartott lépései Tamás Pál szerint tudatos gesztuspolitika elemei. /Cs. S.: Nem gyásznap, nem örömünnep. Tamás Pál szociológus: fordulópont, de másképp. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./
2006. augusztus 29.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint mérséklődött a népességfogyás üteme Magyarországon. Tamás Pál szociológus szerint az irányzat ennek ellenére nem változott, és Magyarországnak bevándorlókra van szüksége. A 2005. január-júniusi 22 978-cal szemben 2006 első hat hónapjában 18 262 fővel csökkent a népesség száma a születések és halálozások különbözetéből adódóan. Azonban a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege következtében az ország lakossága ténylegesen ennél kisebb mértékben, mintegy 7000 fővel lett kevesebb. A népesség lélekszáma az időszak végén a nemzetközi vándorlás becsült értékeit is figyelembe véve 10, 070 millió volt.” Tamás Pál szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója. kifejtette, a népességfogyási trend a jellemző. „A többi kelet-európai országgal együtt Magyarország azon európai államok közé tartozik, ahova nagyon kicsi a bevándorlás, miközben általában a bevándorlás, mindenütt az EU-tagállamokban, a legnagyobb kiegyenlítő azon tényezők között, amelyek a népességfogyást ellensúlyozzák” – jelentette ki. /Guther M. Ilona: Bevándorlás: elhallgatott igény. Magyarországnak is szüksége van bevándorlókra. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./
2006. szeptember 1.
A Szonda Ipsos legfrissebb közvélemény-kutatása szerint Magyarországon a kormánypárti politikusok népszerűségromlása alig jár együtt az ellenzékiek iránti rokonszenv emelkedésével, írta a Népszabadság. Molnár Lajos egészségügyi miniszter népszerűsége hat pontot esett, de folytatódott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök népszerűségének csökkenése is, aki a lista 15. helyén áll. Tamás Pál szociológus MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója magyarázkodott: „politikai másnaposság” állapotában van a magyar közvélemény, szerinte a kampányban az összes politikai erő egymásra ígért. /Csalódott vezetőiben az anyaország. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./
2008. június 26.
Fodor Gábor SZDSZ-elnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök találkozott. „Egy kis párt, amelynek nincs pénze, ha róla nem szól senki, nem nyüzsög, akkor ott marad, ahol van, a parlamenti küszöb alatt, ráadásul maradék híveinek egy része is elfordul tőle. Ebből következik, hogy minél több akciót kell végrehajtania, hogy odafigyeljen rá a média” – értékelte a találkozót Tamás Pál szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézet igazgatója. „Kedden egy színdarabot láttunk, ami arról szólt, hogy két párt, amelyek egyébként nem szeretik egymást, mégis egymásra vannak utalva” – tette hozzá. /Kánya Gyöngyvér: Színdarab-találkozó: Fodor Gyurcsánnyal tárgyalt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./
2008. szeptember 15.
Ne azt keressük, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt, mondják. De akkor sosem fogjuk megtudni mi az, ami elválaszt" – jelentette ki Dr. Ungvári Zrínyi Imre, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szisztematikus filozófia tanszékének docense a MIÉRT Akadémián elhangzott előadásában. A MIÉRT Akadémián MSZP-s politikusok beszéltek. Dr. Újhelyi István országgyűlési MSZP-képviselő Kormányzati kommunikáció az önkormányzatok és a sport területén címen tartott előadást, majd Nyakó István, az MSZP kommunikációs igazgatója követte, aki a Szóvivői feladatok a pártok kommunikációjában témát választotta előadásához. Újhelyi elmondta, hogy nyomon követi az erdélyi politikát, így az sem kerülhette el a figyelmét, hogy a helyhatósági választásokon hogyan feszültek egymásnak a magyar pártok. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ellentáborok egymást néha sértő viselkedése a választókat is bánthatja. Nyakó István hangsúlyozta azt, hogy mekkora erővel bír a média, különösen a bulvársajtó, melyre egyre nagyobb felhasználói igény mutatkozik. Ki kell használni ezt a lehetőséget is. Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológia Kutatóintézetének igazgatója A politikai áruk romlandósága. Választási törésvonalak, konfrontáció és/vagy sportszerűség a politikai vitában témában tartott előadást. Levezette azt, hogy pszichológiailag hogyan lehet az emberekre hatni. Dr. Ungvári Zrínyi Imre felhívta a figyelmet a kommunikáció fontosságára. /MIÉRT: Keressük az emberekhez a témát? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./
